Napok óta bevillan.....mindjárt 1 éve.....??? Már? Mintha ma lett volna. Bááááárcsak ma történne!! :-)

2016.11.22-én 06:30-kor indult a repülőnk álmaink vágya, KUBA felé!! Amit mi bizony már úgy 05h körül egy jól megkevert CubaLibre koccintással ünnepeltünk a helyszínen. Ezzel is megalapozva a már amúgy is zsizsgő, izgatott hangulatunkat. Így indult 3 házaspáros álomutazás!!

Ami tulajdonképpen így is zajlott 15 napon keresztül. Végig vidáman, óriási rácsodálkozásokkal, meglepődésekkel, folyamatos "szerelembeesésekkel", és rajongással KUBA felé.

Pillanatok alatt akklimatizálódtunk, lazán, és röhögve vettük az akadályokat, és pikk-pakk feltaláltuk magunkat.

Nincs áram?

Sebaj. A teraszon a naplementében tök jól lehet sminkelni az esti bulihoz! Még jól is áll nekünk az a fény. :-)

Ja......hogy akkor gyalog kell felmennünk a lakásba.....? VII. emelet......és? Jót tesz a vádlinak. Első nap szerencsére még pont felvitt minket a lift, a "néhány kilónyi" bőröndjeinkkel. Aztán kb soha többet. Jobb esetben 1-2 emelettel előbb állt meg. Rosszabban el sem indult. Pár nap után a fiúk alapból gyalog vágtak neki, mi azért kísérletezgettünk kicsit. :-)

Nincs víz?

Nos.......szuper találmány a nedves törlőkendő!

Mondjuk félig behabozva és samponnal a fejeden kicsit izgi mikor csak a hörgés jön a zuhanyból, de végül ezen is jókat lehet röhögni!

Nincs transzfer?

Ilyen végülis csak 1x fordult elő.......na jó, meg még 2x hogy órákat vártunk rá. De akkor is a világ legjobb helyén voltunk, és várakozás közben is élő zenét hallgattunk, táncoltunk.

Beleadtunk apait-anyait! Első este még az első koncertélmény előtt nyilván részt vettünk egy "szivarfesztiválon" :-) Pont amitől óvtak minket a kubai Barátok. De hát csak nem hagyhattuk ki, hiszen csak ezen az 1 napon......estén volt!! :-) Kötöttünk is remek üzletet! Aztán mondjuk menekültünk.....

Kuba a végletek szigete. Szépség, és szörnyeteg. Mély nyomor és csillogás. Bánat és mérhetetlen vidámság, Tánc, Zene, mosoly, és könnyek. Világörökség kincsei, és romok. 

Egyszerűen bele kell szerelmesedni.

4 esti koncerten vettünk részt, Bamboleo, Habana Primera, Haila, Elio Revé.... Csápoltunk, táncoltunk az első sorban, és persze mindenhol! Utcán, mulatóban, úton-útfélen.

Gyönyörűséges helyeken jártunk, amiket eddig csak filmekben láttunk!

Havanna, Malecon, Prado, Floridita . És mindezt mondjuk Cabrióból? :-)

Baila en Cuba, Sorroa, Pinal del Rio, Vinales, Santa Maria Playa, Cienfuegos, Trinidad, Valle Los Ingenios, Playa Ancon.

És még sorolhatnám. Krokodilok, vízesések, Királynő pálmák, csupa-csupa gyönyörűség!

Azt hiszem, nekünk olyan végletekben is részünk volt, amiben keveseknek.

Az egyik pillanatban még nyakaltuk a CubaLibrét, és Salsáztunk az Elio Revé koncerten, és szó szerint a másik pillanatban CSEND lett. Hihetetlen, szívbemarkoló, döbbenetes csen!

2016.11.26.Meghalt Fidel Casto.

Reggel nem a megszokott zajokra ébredtünk.......Nem kiabáltak az utcai árusok, nem szólt a zene, és akár hiszitek, akár nem, még a kakasok sem kukorékoltak!! Egyszerűen hihetetlen volt a kontraszt az előző napok pörgésével, bulijaival szemben. Könnyes szemű emberek, visszahúzódás. 9 nap gyász! Se zene, se alkohol, se buli. Értetlenül álltunk az egész előtt, hiszen a nép ebből él! És tényleg 9 napig? És tényleg.

Persze unatkozásról szó sem volt, csodálatos helyeken jártunk ezen idő alatt is, azzal a gyakran előforduló mondattal találkozva, hogy : "itt.....és itt egyébként mindig élő zene szól, és tánc van, kivéve most".....!! Hát bizony elmondhatjuk magunkról, igazán történelmi pillanatnak voltunk szem és fültanúi!

Mindent összevetve, Kuba egy csoda! Annak, aki nyitott szívvel érkezik, és nem csak a luxus dolgokra van kihegyezve. Tele barátságos, kedves, vidám, és igen fifikás Emberekkel. Ez az a hely, ahová vissza húz az ember szíve, pláne ha Salsás! 

És igen! Tudom hogy még visszatérünk, mert Kuba vissza vár. Ott hagytunk egy darabot a szívünkből, és sosem felejtjük el azt a gyönyörűséges, 15 napos CSODÁT, ami egy kis szigeten várt-vár ránk!

Mert ezt látni kell!! Kubát saját szemmel, teljes szívvel!

Gracias Ody, y Lily. Adiós.