Nemrégiben volt éppen 1 éve hogy megnyílt a Magyar Zene Háza.
Nagyon vártam, és rögtön megszerettem. Az állandó kiállítás, a HangDóm , és úgy az egész egy csoda Azóta is terveztem hogy végre egy koncertre is elmenjünk. Persze kültérin már voltunk, az is remek volt, de mégiscsak a belső teremben lehet az igazi. És eljött A Nap! Az egyik kedvencünk, Ferenczi György és az 1ső Pest Rackák megtették nekünk ezt a szívességet.Nem is akárhogy.Az Eredő zenekar indította be a bulit, úgy, ahogyan azt a huszon-egynéhány éves koruk lendülete és apró újító trükkjeik megkövetelték, mégis hűen ragaszkodva az autentikus magyar népzenéhez.Amindenit. Az egy lányból és 3 fiúból álló társulat az első perctől elragadta a nézőket. Megint gyarapodott a kedvenceink listája!
A fenti fotó az Eredő zenekar FB oldaláról származik!
Amikor aztán a Rackákkal együtt zenéltek, már mindannyiunkat beszippantottak. Tudom...az első sorban ülni talán a hangzás szempontjából nem a legnyerőbb. De én szeretem látni a színpadon szereplők arcát, mimikáját, az egymásra kacsintásokat, a csillogást a szemükben, érzékelni azt hogy Ők is élvezik, hogy jól érzik magukat ott, ahol vannak! Hogy örülnek a másik sikerének, és elismeréssel tekintenek egymásra. Az apró mozdulataikat amivel segítik, előre tessékelik a kollégát, vagy épp "legyintenek" a bakiknál. Az Emberi oldalukat.Látni ahogy Gyuri dagadó kebellel, csendes büszkeséggel terelgeti, óvja Borát, a lányát, aki a szemünk előtt nőtt fel, és akinek a hangját imádom.És ahogy mindannyian tisztelik a másikat, nem sajnálva a dicséretet, gratulációt sem egymástól. Mind az öten különlegesek, egyenként is zseniálisak, közösen pedig nem mindennapiak!Mert így csak az igazán nagyok tudnak! Nem melldöngetve előre nyomulni, hanem Együtt Zenélni!Rövid szünet után aztán behívták az est vendégét, Raymond McLaint, akivel az Appalache-hegység autentikus népzenéjét mutatták be "McLain tolmácsolásában eredeti hangosítási, és megszólaltatási formában, EAR TRUMPET mikrofonokkal". Amihez mondjuk nem értek, de az biztos, hogy fergeteges volt, és a mikrofonok eszméletlenül furmányosan néztek ki. Kis Ember, az óriások energiáival. Aztamindenit. Az ő vezetésével varázsoltak el minket különböző felállásokban más vendégekkel együtt vagy épp "csak" ketten Ferenczi Györgyel.Micsoda egy fenomenális este volt!Repültünk velük hazánkból az Appalache-hegységbe, élveztük A Zenét, nevettünk, és meghatódtunk. Sok-sok Racka koncerten jártunk már, különböző helyszíneken, persze kedvencünkkel, Kobucival az élen. Mindig tudtak újat mutatni, és sok-sok arcukat láttuk már.De ez azt hiszem most feltették a koronát. A helyszín, háttérben a Vajdahunyad-várával, és a korcsolyázókkal, a Vendégek, és Ők, így, együtt! Aztaleborultszivarvégit! :-) De hogy a mai trendhez méltóan csak írjak már valami negatívumot is....Most komolyan.....végig csak ülni??? Mikor annyira kéne táncolni ezekre a dallamokra?? Fiúk! Azért.....nnnna! :-)