Csak úgy sétikálunk, és egyszercsak felfedezünk ezt-azt.
Hercules - villa.
Ősz van. Szeretem.Az illatát, a színeit, a hangját. Ahogy az avar zsizseg, mikor lépkedek rajta.A hulló falevelek táncát nézni, és megpróbálni lefotózni.Szerencsére Zsolt is szeret sétálni, vagy már megszerette...? :-)Gyakran előfordul hogy csak "leugrunk kicsit" tenni egy kört a környéken, és 2-3 óra lesz belőle.Mint ma is.Pedig borongós, szürke az idő. Mégis.....van benne valami szép.Persze Óbuda minden évaszakban egy csoda. Nem véletlenül élünk itt 36véve.
Ebéd után tettünk egy jó nagy kört.Úgy 3,8 km-eset. :-) Már hazafelé tartottunk, mikor megint majdnem elmentünk a Hercules - villa mögött, mint már sokszor.De gondoltam egyet, és letértünk a megszokott útvonalról, hogy bekukucskáljunk a kerítésen. Aztán láttam, nyitva van a kapu.Nosza!Kiderült hogy nem csak érdekes romokat láthatunk, de a fedett részek alatt csodálatos mozaikok bújnak meg.
Ebéd után tettünk egy jó nagy kört.Úgy 3,8 km-eset. :-) Már hazafelé tartottunk, mikor megint majdnem elmentünk a Hercules - villa mögött, mint már sokszor.De gondoltam egyet, és letértünk a megszokott útvonalról, hogy bekukucskáljunk a kerítésen. Aztán láttam, nyitva van a kapu.Nosza!Kiderült hogy nem csak érdekes romokat láthatunk, de a fedett részek alatt csodálatos mozaikok bújnak meg.
"Az aquincumi helytartóság nem csak a helytartói palota egyetlen reprezentatív épületéből állt, hanem ide sorolhatók mindazok a díszes paloták, fürdők, szentélyek és gazdag lakóházak, amelyek a Duna-ág óbudai oldalán a helytartói palotával szemközt, az egykori katonaváros északkeleti és északi sávjában sorakoztak. A közigazgatási negyed épületei adtak otthont a tartomány igazgatására szolgáló hivataloknak és itt voltak a magasrangú tisztviselők lakóházai is, amelyek egyike a Meggyfa utcában lévő ún. Hercules-villa. "
"Az épület központi magja a 2. század első felében épülhetett. A 3. század elején, amikor valószínűleg a hivatalos reprezentáció nagy része is átkerült a katonaváros “tiszti házaiba”, az épületet kibővítették, padlófűtéssel látták el, a padlókat mozaikkal burkolták. Három egymásba nyíló lakószobában a mozaikpadlók egy része beszakadt a szobák alatt húzódó fűtőcsatornába. A két délebbi helyiségben csak a helyi, pannoniai műhelyben készült geometrikus díszítésű keretmotívum részletei maradtak meg, a harmadikban viszont épen maradt a középmező (embléma) nagyobbik fele, amely Héraklész és Nesszosz kentaur párviadalát ábrázolja. Ez az embléma valószínűleg egy alexandriai mozaikműhely alkotása, és nem csak Aquincumban, de egész Pannoniában eddig az egyetlen import darab. A tablinum padlója vidám, mámoros dionysosi thiasost jelenített meg, az épen maradt részleten Amor kínálja szőlőfürttel a felé tartó nősténytigrist. A különálló fürdőépületet itt is mozaikkal ékesítették. Majdnem épen maradt meg az apodyteriumot burkoló mozaik, amely ökölvívó párt ábrázol, a győztes, izmait megfeszítve, diadalmas testtartással áll, míg kiütött ellenfele vérző fejjel már földre rogyott."
"A falakat freskók díszítették. Néhány jellemző motívum rekonstrukciója a tablinum védőépületében került bemutatásra."
Már sokszor tapasztaltam, nem szabad csak úgy elsétálni dolgok, épületek, ezek-azok mellett, néha igenis érdemes bekukucskálni! Zsolt persze időnként falramászik, pláne ha lezártnak tűnő területekre tévedünk miattam. De igazából még sosem zavartak el sehonnan, ellenben gyakran fedeztünk fel szép, érdekes, izgalmas dolgokat.
Különben is, csak akkor látsz, ha nyitott szemmel jársz.
És ha így teszel, az Élet megmutatja hogy szép.
Ui:
Az idézetek az Aquincumi Múzeum oldaláról kerültek ide.
Szólj hozzá!
