Az Afrikáért Alapítvány 15. születésnapja

15 év egy alapítvány életében úgy gondolom igazán nagy dolog! Nem könnyű eljutni idáig, fenn maradni, mi több ha kis lépésekkel is, de egyre nagyobb dolgokba "vágni a fejszét"!

Büszke vagyok rá, hogy a 10. születésnapi ünnepségükön már ott lehettem, ahol el is döntöttem, "átpártolok" hozzájuk, egy másik alapítványtól. Alapvetően hűséges típus vagyok, csak azért léptem ezt meg, mert ott éppen megszűnt egy program amiben addig besegítettem. De nincsenek véletlenek! És nem bántam meg.

Fel nem foghatom hogy a XXI.században hogy létezhet még éhező gyerek, hogy fordulhat elő hogy olyan betegségekben halnak meg emberek amikről mi csak a történelem könyvekből tudunk, vagy csak egyszeűen hogy halhat valaki szomjan...??? Tele van a fejem HOGY-gyal.....Pont úgy mint azzal:

Nem lenne szabad a mai világban hogy bárkinek menekülnie kelljen a hazájából!
És nem lenne szabad hogy bárki lenézze, bántsa, sárba-tiporja őket!
Elüldözni, nem segíteni, "nem szabadnak lenni" NEM LENNE SZABAD!!! 

Sokan kérdik miért éppen Afrika? Talán mert hiszem hogy ott az emberiség bölcsője.....?! 

Életem egyik legnagyobb élménye volt évtizedekkel ezelőtt 6 hetet Tanzániában tölteni, amit sosem fogok elfelejteni. Gyönyörűséges tájak, egzotikus állatok, de ami igazán belém ivódott AZOK A SZEMEK! A mai napig fogva tartanak. Mennyi félelem, fájdalom, kedvesség és hála tükröződhet egyetlen szempárban.?! Pontosan ezt láttam évekkel ezelőtt a Nyugati pályaudvaron a menekült Emberek szemében.

És megint a "hogyok".....Hát hogy mehetnék el csak úgy mellettük? Hogy bírják ki emberek hogy nem nyújtanak feléjük segítő kezet? 

Igen.....az emberek gyarlók. Vannak köztünk csalók, hazugok, mi több terroristák. És ahol tömegek vannak, ott nyilván gyakrabban. De ez nem magyarázat arra hogy akár "csak" egy életet is hagyjunk elveszni.....Mert ha mód van rá, segíteni kell!

Nem pedig rágalmazni, elfordulni, megjegyzéseket tenni! Ma nap mint nap bántalmaznak ( ha"csak" szóban is ) férfiakat, nőket, gyerekeket, csak mert épp kendőt viselnek, vagy sötétebb a bőrük színe. Pedig közülük sokan itt születtek, ugyan az az anyanyelvünk, ezen a nyelven szavalnak verseket! És ha nem akkor talán megérdemlik??

Az Afrikáért Alapítvány a legmegbízhatóbb a segítség nyújtásban. Tudják hol van rá leginkább szükség, és mi az amivel érdemes.

Iskola, kerítés, klinika építés? Tanulmányi, étkezési hozzájárulás? Nem kérnek toronyórát lánccal. Csak 1-1 téglavásárlást.

De talán még pénz sem kell a segítséghez. Mert tényleg a szándék a fontos! Elég lehet egy jó helyen elejtett megjegyzés. :-) Vagy egy megosztás. Ennyi csak belefér? 

Az alapítvány 15. születésnapja igazán méltó módon lett megünnepelve. Békefi Anna humanitárius önkéntes érdekes beszámolója fotókkal tarkítva, és bizony néha megdöbbentő elemekkel. Dr Thsava kicsit félénk, de megható és mégis büszke életút elbeszélése, szerintem nem csak nekem csalt könnyeket a szemembe.....

Döbbenetes videó leprás betegekről,rendelőkről, kórházakról. Néha, vagy inkább gyakran áram, netán víz nélkül.

France Mutombo lelkesítő köszöntője úgy gondolom mindenki szívéhez szólt, és többen vettek utána még 1-2 téglát a tervezett klinika felépítéséhez. 

A Kongospel kórus csak hab volt a tortán, az afrikai dobok, táncok elragadták a képzeletünket és tova repítettek. Afrikai ételkóstoló, becsületkasszás sütemények, gyermek sarok. 

Tombola, nyeremények, és egy hatalmas torta! Könnyezés, nevetés, apró csodák. Meglepetések, szépség, mosoly és fájdalom.

Pont mint Afrika!

Ugye hogy nem nézhetjük tétlenül?

Mert "Segíteni kiváltság" !

Ui: A fotók nagy része saját, néhányat az Afrikáért Alapítványtól lízingeltem, és 2-ről fogalmam sincs honnan, de kellett. :-)