Megkértek, hát mit tehettem volna? :-) 

2006-ban az akkori Pepsi-szigeten, valamikor 12 óra tájban egyszer-csak vérpezsdítő és pörgős zene szólalt meg. Persze hogy azonnal ott volt a helyem. Azt láttam, hogy a szikrázó, perzselő déli napsütésben tömegnyi ember táncol lelkesen, és nagyon vidáman. Elöl meg egy elragadó energiabomba adja a ritmust, és próbálja a sok "enyhén" másnapos, és itt-ott botlábú szigetlakónak átadni azt a bizonyos "latin életérzést"! Mindenkiről dőlt az izzadtság, lógott a nyelvünk, de muszáj volt csinálni. Mert egyszerűen ragadós volt az a vidámság, az a lendület ami felénk áradt!!

Megtudtam, ő Lili Garces, Kubai Salsa Tánctanár! Így, csupa nagybetűvel.

És szeptemberben már ott ugráltam a WomanStyle óráján bal oldalt, az első sorban, ahol a mai napig! Megtudtam a csípőm nem csak arra van, hogy rátegyem a kezem.....sőt! Van benne egy 8-as! :-)

Mi több. Nem "csak" utánozhatatlan TáncTanár, de lenyűgöző hangú énekes is, a (sztem) világ legjobb együttesében, a Latin Comboban!

Innentől megindult a lavina. Nyáron már ott voltam a SalsaCampon, ahová akkor még csak elvitt a párom, kirakott, és 1 hét múlva értem jött. És Ő, aki nagy rock zene rajongó, rövid időn belül ott ült velem Lili koncertjein, aztán a következő nyáron már együtt táborozunk!! És TÁNCOL ! És pikk-pakk ő lett a tánciskola Dj-je, sőt, fellépéseken veszünk együtt részt!

Ezt bizony a világon senki nem gondolta , és más nem is érhette volna el.

Ehhez egy ilyen latin temperamentumú, élet-igenlő NŐ kellett, aki Kubából csöppent közénk, és bizton állíthatom hogy sok-sok ember életét változtatta pozitív irányba. Akit sokszor láttam az öltözőben dög fáradtan, fejfájósan, kifacsarva, de aki ahogy A Táncterembe lép úgy 100 foggal mosolyog, pörög, és felpörget! Aki elfelejteti velünk a gondokat, elhiteti velünk hogy klassz csajok vagyunk, és a pasik csak úgy omlanak a lábaink elé. Aki szerint nem kell szégyellnünk az alakunkat, a "hepe-hupáinkat", csak egyszerűen élvezni kell az életet! Mert lehet hogy sok a sárga csekk, de SÜT A NAP! A Zene szólhat a szívünkben, és a Tánc MINDENKIÉ! Tanuljuk már megbecsülni amink van! Örüljünk az Életnek, a Családnak, a Barátoknak!

Ezalatt a 12 év alatt megismertem több honfitársnőjét, és igen.....köztük is van 1-1 fancsali, beképzelt, vagy netán morcos. De a legtöbben barátságosak, mosolygósak, vidámak, és ott az a bizonyos "latin vér"! Nem lehet könnyű nekik a  beilleszkedés, nehéz a nyelv, és sokszor hideg van.....de rögtön körbeveszi őket egy hangulat. Amit nem lehet nem szeretni. Csak remélem hogy a mi negatív túltengésünk nem töri ezt át akár évtizedes itt tartózkodás után sem. Sőt. Minél többünket "megfertőzik" az életszeretettel, ami úgy sugárzik belőlük. Mint pl Leidy-ből is, aki az egyik percben koktélokat kever, a következőben pedig már énekel, és táncol! És non-stop ott a mosoly az arcán. Méghozzá szívből-jövő, nem az a nálunk gyakran látott mű mosoly.

Nem tudom hogy csinálják......de mikor először találkoztunk Odyval, vagy Lilyvel, szinte alig telt el néhány perc, és úgy éreztük, régi barátnők vagyunk. És félszavakból is megértjük egymást, mi több csak egy szavunkba kerül, és bármijüket szívesen nekünk ajándékozzák!

Lehet hogy ez egy elfogult írás, túl sok benne a felkiáltó jel, és a nagybetű. De nem tehetek róla. 

Én egy latin nőnek és barátainak köszönhetem hogy 40 év után felpezsdült az életünk, hogy nem borít ki a munkám, hogy olyan helyeken fordulunk meg, amit sosem hittem volna. Hogy táncversenyeket nyertem, nyitottabb lettem és csodálatos barátokat szereztem.  :-)

Kívánom mindenkinek. És mindjárt kevesebb lenne köztünk is a fancsali, másokban csak a hibát kereső, elégedetlen ember.

Gracias! :-)