A Városliget évtizedek óta az egyik kedvenc helyünk.

Régebben a gyerekekkel együtt, ma már a párommal kettesben sétálgatunk itt órákon keresztül. 100 hektár...bőven van hol. :-) Gyönyörű a sok zöld, a parkok, és persze az a jóóóó levegő!

Az Afrikáért Alapítvány 15. születésnapja

15 év egy alapítvány életében úgy gondolom igazán nagy dolog! Nem könnyű eljutni idáig, fenn maradni, mi több ha kis lépésekkel is, de egyre nagyobb dolgokba "vágni a fejszét"!

Büszke vagyok rá, hogy a 10. születésnapi ünnepségükön már ott lehettem, ahol el is döntöttem, "átpártolok" hozzájuk, egy másik alapítványtól. Alapvetően hűséges típus vagyok, csak azért léptem ezt meg, mert ott éppen megszűnt egy program amiben addig besegítettem. De nincsenek véletlenek! És nem bántam meg.

Fel nem foghatom hogy a XXI.században hogy létezhet még éhező gyerek, hogy fordulhat elő hogy olyan betegségekben halnak meg emberek amikről mi csak a történelem könyvekből tudunk, vagy csak egyszeűen hogy halhat valaki szomjan...??? Tele van a fejem HOGY-gyal.....Pont úgy mint azzal:

"Az élet táncmulatság. Hol érzéki latin, hol szomorkás balett, hol vidám rock and roll. Én azt mondom, légy mindig pozitív, és akkor is táncolj, ha elefántok kerülnek a táncparkettre!" (Peter Noel)

Mi nekem A Tánc?

Bennem van. Hihetetlen energiával tölt el, és annyi szépet kapok tőle, amennyit csak befogadni tudok. Van hogy elandalít, beleszerelmesít. Máskor "kihisztizhetem" magam benne , kiszívja minden energiám, de még is feltölt. Ellök, és átölel. Gyönyörűséges, és kiszipolyozó......Sötét, és szivárványos.....Feltöri a lábam a tánccipő......de amíg táncolok, nem érzem, csak azt hogy a föld felett repülök. 

Sajnálom hogy elmúltam 40 éves, mire egymásra találtunk. De elhatároztam, a következő 40-et együtt töltjük!

Nodepláne A Tánc "szövődményeivel":

Mint a nevetés, ami ragadós ezekben a körökben. Az önfeledt összeolvadás a zenével, aminélkül már nem bírod hosszútávon. Vagy azzal a másoknak furcsának tűnő dologgal, hogy egy jó dallamra bárhol vagy is, megmozdul a lábad, sőt akár a buszmegállóban is képes vagy gyakorolni 1-1 frissen tanult tánclépést.

     Nálunk kb ilyen az átlag Karácsony! :-)

Kedves Edit!

Azért írok neked, mert a gazdim kicsit elfoglalt. Meg valamiért tegnap óta szomorkodik, és hiába próbálok emailt küldeni, vagy a messengeren üzenni neki, egyszerűen nem veszi a lapot.....!? Pedig alapból nagyon ott van ám a mai internetes világban is mindenhol! Ezért is nagyon bírom! Persze ennek azért hátránya is van.....Időnként ahelyett hogy a fülemet vakargatná, "posztolgat"......vagy mi. Sőt....a legmeglepőbb szitukban bukkan fel fényképezőgéppel a kezében, és nem sokkal utána már jelzik is a haverok, hogy már megint fenn vagyok a neten! 

De ha neki ez tetszik...? Naná hogy nem bánom! A haverommal, Tigivel persze ha már lúd, legyen kövér, adunk is rá alapot! :-)

Na de kissé elkanyarodtam az eredeti témámtól.Amiért megkerestelek téged. Szóval hogy nem értem miért is szomorú. Jó.....jó....tegnap történt valami, ami kicsit másképpen végződött mint eddig. Sajnos időnként előfordult már hogy rám jött valami fura izé, és olyankor kicsit mintha nem én lettem volna. Nem tudom mik voltak ezek az izék, amik hol hosszabb, hol rövidebb ideig tartottak, de én akkor sem féltem, mert tudtam a Gazdim ott van mellettem, és amint újra a magamhoz képest normális leszek, még az eddigieknél is több szeretgetést, jutalmat kapok!! :-) Mert minden rosszban van valami jó!! :-)

Szóval tegnap is valami hasonló izé történhetett velem, azzal a különbséggel, hogy szépen, csendben belealudtam, és egyszer-csak már máshol találtam magam....A Gazdimat most felülről látom, mintha sírdogálna.....Lehet hogy megint Tigi csinált valami rosszat?? Biztos elcsórta a műkönnyét.....Vagy azért szomorkodik mert én leléptem? Bakker.......pedig akartam szólni!! Csak valahogy olyan gyorsan jött!!

Szóval akkor most szólok!!! Üzenek!! Hallóóóóó!! Gazdiiii!!

Ne haragudj hogy eltűntem.

Tudod nagyon jó dolgom volt ám nálad!! Hiszen megmentettél, és tudom hogy nagyon szerettél!! És abban a kb 28 kutyaévben amit Veled töltöttem, annyi-de annyi klassz dologban volt részem!!!

Előszöris mikor hozzád kerültem, mindjárt lett 2 nagyon jó haverom!! Csúcsklassz ám hármasban heverőzni jó melegben, kényelemben, szeretetben!! Eddig én ezt nem tudtam ám!!

Aztán Manó valahogy úgy járt, mint tegnap én.......azaz meglépett. De Tigivel kettesben is csupa izgalom volt az élet! És még egy csomó klassz emberbarátom is lett!! Ki hitte volna?? Hisz addig leginkább csak bántottak. De Nálad még a furaruhás emberek is jó fejek voltak.....akár pemzlivel, akár létrával mászkáltak.

Akik meg a Te Barátaid, azok az enyémek is lettek! Tök jófejek!!

De egy ugatás mint 100 jutifali!

Miattam ne szomorkodj ám!! Csúcsklassz kutyaéletem volt Nálad, és hidd el, nem is kívánhatnék jobbat!! Figyellek ám titeket innen felülről, és légyszi a haveromnak, Tiginek is mondd meg, ne keressen, de ne izguljon, sok-sok év múlva újra találkozunk! Manó is itt van velem, és már mutatott egy csomó klassz dolgot!! Itt neki sem fáj semmije, és nekem sem jönnek azok az izék!! 

Minden televan jutifalikkal, és egy csomó klassz papucs, és cipő hever szana-szét!! 

Most el is búcsúzom, mert olyan izgi itt minden!! De még néhány emlék a Te jóvoltodból! (klikk a kép mellé....vagy hova....)

Gazdi kérlek vigyázz magadra!! Ne hagyd hogy Tigi randalírozzon, és könyörgöm!!! Ne mássz létrára!!!! És nem kell annyit takarítani sem!! Egy kis kosz direkte jót tesz! Nekem elhiheted!

Nyalom a füled és csóva-csóva!

 Üdv Molly és Manó. Szeretünk!

Napok óta bevillan.....mindjárt 1 éve.....??? Már? Mintha ma lett volna. Bááááárcsak ma történne!! :-)

2016.11.22-én 06:30-kor indult a repülőnk álmaink vágya, KUBA felé!! Amit mi bizony már úgy 05h körül egy jól megkevert CubaLibre koccintással ünnepeltünk a helyszínen. Ezzel is megalapozva a már amúgy is zsizsgő, izgatott hangulatunkat. Így indult 3 házaspáros álomutazás!!

Ami tulajdonképpen így is zajlott 15 napon keresztül. Végig vidáman, óriási rácsodálkozásokkal, meglepődésekkel, folyamatos "szerelembeesésekkel", és rajongással KUBA felé.

Pillanatok alatt akklimatizálódtunk, lazán, és röhögve vettük az akadályokat, és pikk-pakk feltaláltuk magunkat.

Nincs áram?

Sebaj. A teraszon a naplementében tök jól lehet sminkelni az esti bulihoz! Még jól is áll nekünk az a fény. :-)

Ja......hogy akkor gyalog kell felmennünk a lakásba.....? VII. emelet......és? Jót tesz a vádlinak. Első nap szerencsére még pont felvitt minket a lift, a "néhány kilónyi" bőröndjeinkkel. Aztán kb soha többet. Jobb esetben 1-2 emelettel előbb állt meg. Rosszabban el sem indult. Pár nap után a fiúk alapból gyalog vágtak neki, mi azért kísérletezgettünk kicsit. :-)

Nincs víz?

Nos.......szuper találmány a nedves törlőkendő!

Mondjuk félig behabozva és samponnal a fejeden kicsit izgi mikor csak a hörgés jön a zuhanyból, de végül ezen is jókat lehet röhögni!

Nincs transzfer?

Ilyen végülis csak 1x fordult elő.......na jó, meg még 2x hogy órákat vártunk rá. De akkor is a világ legjobb helyén voltunk, és várakozás közben is élő zenét hallgattunk, táncoltunk.

Beleadtunk apait-anyait! Első este még az első koncertélmény előtt nyilván részt vettünk egy "szivarfesztiválon" :-) Pont amitől óvtak minket a kubai Barátok. De hát csak nem hagyhattuk ki, hiszen csak ezen az 1 napon......estén volt!! :-) Kötöttünk is remek üzletet! Aztán mondjuk menekültünk.....

Kuba a végletek szigete. Szépség, és szörnyeteg. Mély nyomor és csillogás. Bánat és mérhetetlen vidámság, Tánc, Zene, mosoly, és könnyek. Világörökség kincsei, és romok. 

Egyszerűen bele kell szerelmesedni.

4 esti koncerten vettünk részt, Bamboleo, Habana Primera, Haila, Elio Revé.... Csápoltunk, táncoltunk az első sorban, és persze mindenhol! Utcán, mulatóban, úton-útfélen.

Gyönyörűséges helyeken jártunk, amiket eddig csak filmekben láttunk!

Havanna, Malecon, Prado, Floridita . És mindezt mondjuk Cabrióból? :-)

Baila en Cuba, Sorroa, Pinal del Rio, Vinales, Santa Maria Playa, Cienfuegos, Trinidad, Valle Los Ingenios, Playa Ancon.

És még sorolhatnám. Krokodilok, vízesések, Királynő pálmák, csupa-csupa gyönyörűség!

Azt hiszem, nekünk olyan végletekben is részünk volt, amiben keveseknek.

Az egyik pillanatban még nyakaltuk a CubaLibrét, és Salsáztunk az Elio Revé koncerten, és szó szerint a másik pillanatban CSEND lett. Hihetetlen, szívbemarkoló, döbbenetes csen!

2016.11.26.Meghalt Fidel Casto.

Reggel nem a megszokott zajokra ébredtünk.......Nem kiabáltak az utcai árusok, nem szólt a zene, és akár hiszitek, akár nem, még a kakasok sem kukorékoltak!! Egyszerűen hihetetlen volt a kontraszt az előző napok pörgésével, bulijaival szemben. Könnyes szemű emberek, visszahúzódás. 9 nap gyász! Se zene, se alkohol, se buli. Értetlenül álltunk az egész előtt, hiszen a nép ebből él! És tényleg 9 napig? És tényleg.

Persze unatkozásról szó sem volt, csodálatos helyeken jártunk ezen idő alatt is, azzal a gyakran előforduló mondattal találkozva, hogy : "itt.....és itt egyébként mindig élő zene szól, és tánc van, kivéve most".....!! Hát bizony elmondhatjuk magunkról, igazán történelmi pillanatnak voltunk szem és fültanúi!

Mindent összevetve, Kuba egy csoda! Annak, aki nyitott szívvel érkezik, és nem csak a luxus dolgokra van kihegyezve. Tele barátságos, kedves, vidám, és igen fifikás Emberekkel. Ez az a hely, ahová vissza húz az ember szíve, pláne ha Salsás! 

És igen! Tudom hogy még visszatérünk, mert Kuba vissza vár. Ott hagytunk egy darabot a szívünkből, és sosem felejtjük el azt a gyönyörűséges, 15 napos CSODÁT, ami egy kis szigeten várt-vár ránk!

Mert ezt látni kell!! Kubát saját szemmel, teljes szívvel!

Gracias Ody, y Lily. Adiós.

Néhányan tudjátok hogy az egyik szívem csücske Kuba! 

Kb 10 év sóvárgás után tavaly végre kijutottam. 

 Azóta is bele-bele felejtkezem abba a "pár-száz" képbe, videóba amit a 2 hét alatt készítettem.

Az alábbi néhány kép nem túl jó minőségű.....leginkább köszönhetően annak a helyzetnek hogy útközben, egy taxiból készült Aminek persze sem kilométer órája, sem más "haszontalan" felszerelése nem volt ( de ennek legalább nem láttunk ki az alján, fel-le lehetett húzni az ablakát, és nem nyílt ki az ajtaja a kanyarban szemben egy másikkal.....de az egy másik történet....), így az ablaka sem volt mindenhol jól átlátható. De a lényeg, hogy az úton az egyik sávban gabona volt kiszórva, hogy száradjon a napon!! Kis szünetekkel km-eken keresztül. Amit napokon át reggel kiszórtak, és napnyugta előtt bezsákoltak! Csak kapkodtuk a fejünket!! Kuba tele van meglepetéssekkel.   És mi imádtuk.

És ez nem a Sárgaköves út.........

....csak rájuk kell találni! Mert igenis vannak, többen mint gondolnánk, csak talán inkognitóban. :-)

A mai napomat is bearanyozták.

A belvárosba, az Afrikáért alapítványhoz készültem csomagot beadni.

Persze megint többet pakoltam össze mint terveztem, de ez általában így sikerül. Így hát cipeltem egy nagy szatyrot, és még egy kisebbet is. A Váci utcába kicsit elkavarodtam, kerestem a címet, és naná megakadt a szemem egy ajándék bolton.....Eszembe jutott, veszek egy Budapesti képeslapot, és még bepasszírozom a többi közé. Volt itt látni való bőven. A sok csicsa-micsa turista csalogató mellett sok szép képes könyv, és igazán szép ajándék is. Vettem is 1-2 ceruzát, noteszt. Aztán a fizetés után, gondoltam egyet, és halkan megkérdeztem az eladó lánytól, nincs e véletlenül 1-2 olyan apróságuk, ami esetleg kicsit sérült, karcos......és már nem lehet kitenni. Esetleg nincs rá szükségük. Elmondtam hogy éppen afrikai árváknak készülök ajándékot küldeni, akik biztosan örülnének a meglepetéseknek. Rögtön szólt is, gondolom a főnöknek, aki azonnal mondta hogy dehogynem, biztosan. Igazából már itt meglepődtem, mert valamiért a biztos visszautasításra számítottam.

Ezek után térültek, fordultak, és vagy 20 kulcstartót, hűtőmágnest pakoltak nekem össze! Volt amelyikre ott helyben, azonnal visszaragasztották a mágnest, volt aminek a sarka volt icipicit lepattanva, de olyat is láttam, amin semmi hibát nem tudtam felfedezni. Egyik szebb mint a másik. Magyar zászló, Budapest, Lánchíd. :-) Már-már zavarba jöttem,azt sem tudtam hogy köszönjem meg a kedvességüket. Tulajdonképpen elhúztam a csíkot....

Gyakran hallom hogy érdektelenek az emberek.......nem segítenek, sőt elfordulnak a másiktól. Pedig lehet hogy csak megfelelően kell megszólítani őket. Talán  ez mások szemében nem tűnik nagy dolognak, de én tudom, ott messze tőlünk, távol Afrikában sok-sok csillogó szemű kisgyermeknek lesz boldogabb napja ha a magukénak tudhatnak majd 1-1 ilyen "kincset".

És én is boldogabb lettem egy tapasztalattal. :-)

Köszönöm.

 Mert "segíteni kiváltság!" És kiváltságos bárki lehet, csak szándék kell hozzá!! :-)